Az imbecilisek parlamentje

Ha még emlékszünk Orbán Viktor múlt péntek-szombati magánszámára, a poénja (nyilván humornak szánta) az volt, hogy az a kérdés, vajon Magyarország csatlakozzon-e az euróövezeti országok pénteken hajnalban született megállapodásához,olyan mélyen érinti a nemzeti szuverenitást, hogy neki nincs felhatalmazása a döntésre, az Országgyűlésnek kell megvitatnia.

A vicc ebben először is az volt, hogy nincs felhatalmazása, pont neki, a szent, ezeréves, köztársaság nélküli kétharmadjával. A miénknél kevésbé felnőtt országok kevésbé felhatalmazott kormányfői, akik mindenféle koalíciókban kénytelenek vergődni, Németországtól Észtországig, bezzeg nem észlelték ezt a szuverenitás-kérdést, a kis hülyék.

Másodszor az volt benne a vicc, hogy ez az oszággyűlés szerinte bármit is megvitat. Ennek a poénnak a folytatását a csütörtök esti lázban kilenc fideszes képviselő dobta fel (NB kétharmaduk jogi doktor) , akik bevezetnék a parlamenti vita megszüntetésének kétharmados intézményét (be lesz vezetve).

Harmadszor az, hogy ez a parlament, ha akarná is, képes lenne megvitatni ezt a gazdasági szakértelmet igénylő kérdést. Azt tudomásul vettük, hogy miniszterelnökünknek fogalma sincs a gazdaságról. Azt is, hogy jobbkeze, súgója, törzsi varázslója, szibillája (szibillje?) egy olyan ember, akit a közgazdászszakma kormányzatilag nem érdekelt többsége (de talán a kormányzatilag érdekelt kisebbség többsége is) futóbolondnak tart. De azt, hogy ennek a parlamentnek a gazdasági IQ-ja az imbecilitási küszöbb alatt van, kevesen gondolták végig.

Ha csak a kétharmados többséget nézzük, eme sokaságot a Fidesz főkáderesei (Orbán és Kövér, felkészültségük fokát és irányát ne elemezzük) részben személyes tapasztalatok alapján jelölték ki (listások), részben egyenként vizsgáztatták (egyéniek). Biztos vagyok benne, hogy a kritériumok között sok minden szerepelt, de a gazdasági ismeretek megléte nem.

Az eredmény még nem lenne baj, ha a képviselőknek lennének szakmai tanácsadóik, és amikor a honorálásukról esik szó, meg is szokták említeni, hogy hát fizetni kell a stábjukat. De azt a sok gazdasági tanácsadót még senki se látta, és aki nézi a parlamenti közvetítéseket, pontosan tudja, hogy a viták túlnyomó részében a képviselők elenyésző kisebbsége vesz részt, a szavazások túlnyomó többségében pedig elenyésző kisebbségnek van a leghalványabb fogalma arról, hogy mit szavaz meg vagy le. A többi párt kiválasztási módszerére most nem térek ki részletesen. Látható a szándék, hogy a jogászok, bölcsészek, építő-üzemmérnökök, villanyszerelők, sportoktatók között azért mindenhol legyen egy-két ember, aki (azt gondolja magáról, hogy) ért a gazdasághoz, mert az úgy illik.

Még ez se baj - mondják a minden csúfságra mentséget találók - mert az érdemi munka a bizottságokban folyik.

Oké. Nézzük az Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottságát:

És ez a gazdasági szakbizottság. A 27 tagból 5-nek van diplomája valamilyen közgazdaság-tudományi egyetemről (ez a "valamilyen" a budapesti). A többségnek (a többség szavazások idején valamiért fontos szokott lenni) semmilyen közgazdasági képzettsége nincs. (Nem, kedves kákáncsomózók, a költségvetési bizottságban sem sokkal szívderítőbb a helyzet.) Két tagnak van felsőfokú angol nyelvvizsgája, ami egy gazdasági témájú, például az euróövezetről szóló - nem tanulmány, de mondjuk - népszerű újságcikk megértéséhez így  saccra szükséges. A társalgásit bárki bemondhatja.

(Megjegyzem, ha nem volna ilyen elborult méretű a Parlament, akkor nem kellene minden amatőrnek valami bizottsági helyet találni, a Gazdasági Bizottságba például elég volna 10 hozzáértő ember, de ha még ez is túlzott követelmény, legalább a tagok fele birtokolhatna valami szakértelemszerűséget.)

Amikor tehát itt az összeomlás - mint tegnap, amikor Olli Rehn úgy döntött, hogy a magyarokkal nincs miről tárgyalni -, a magyar parlament tagjai túlnyomó többségének, beleértve azt a bizonyos kétharmadot, hiányoztak az eszközei ahhoz, hogy felfogja, mi történt, és mi következik ebből. Lásd az illusztrációt adott időben a parlamenti patkó kormányoldaláról, köszönet Scheiring Gábornak, aki feltöltötte a világhálóra. A kép sötét és homályos, mint amit ábrázol.

Ezek után Lázár János jogászdoktor bejelentette, hogy a Fidesz-KDNP frakciószövetség egyöntetűen felsorakozik Matolcsy mellett (mi köze ehhez Matolcsynak?), és az IMF/EU delegációja a Jézuskát várni ment haza.

Ezeknek a kezében vagyunk. Ők döntenek a magunk s a családunk életéről. Tényleg megkapták rá a felhatalmazást.

Megint észre kell venni, hogy itt nem az öreg Marx mondta meg a tutit. Nem a politikai válságnak, megjósolható felfordulásnak vannak gazdasági okai, hanem fordítva: a holtbiztos gazdasági összeomlásnak van politikai oka. És ez az ok nem a Fidesz 2010-ben keletkezett kétharmada, hanem az a politikai intézményrendszer, ami rég fennáll, és ami lehetővé tette a gazdasági imbecilitás uralmát.