Ha még emlékszünk Orbán Viktor múlt péntek-szombati magánszámára, a poénja (nyilván humornak szánta) az volt, hogy az a kérdés, vajon Magyarország csatlakozzon-e az euróövezeti országok pénteken hajnalban született megállapodásához,olyan mélyen érinti a nemzeti szuverenitást, hogy neki nincs felhatalmazása a döntésre, az Országgyűlésnek kell megvitatnia.
Technikailag azt a jelenséget, ami a rezsimet meghátrálásra kényszerítette, likviditáshiánynak hívják: elfogyott az a pénz, amivel az államadósságot finanszírozni lehet. Ennek a problémának a megoldására született az „unortodox gazdaságpolitika.” A terv lényege, mint a legtöbb államok által szőtt tervé: sorozatrablás.
Klasszikus liberális, libertárius, (neo)konzervatív, objektivista nézetek. Minimális állam, joguralom. A magántulajdon szentsége, szabad vállalkozás, verseny, szabad kereskedelem. A racionális önérdek-érvényesítés dicsérete. Kollektivizmus helyett individualizmus, állami bürokrácia helyett egyéni jog és felelősség, altruizmus helyett önkéntes szolidaritás.