IMF

Ez a blog fontos tartja a szuverenitás értékeit. De nem is keverjük össze a nemzet demokratikus önrendelkezését egy autokrata kormány önjáró ámokfutásával. Lássuk be, hogy ha mindez uniós és IMF-kolonizáció, akkor bizony ide vele. Sem az IMF, sem az unió nem kíván tőlünk semmi olyat, amit nem kéne magunktól is megtennünk.

Ha még emlékszünk Orbán Viktor múlt péntek-szombati magánszámára, a poénja (nyilván humornak szánta) az volt, hogy az a kérdés, vajon Magyarország csatlakozzon-e az euróövezeti országok pénteken hajnalban született megállapodásához,olyan mélyen érinti a nemzeti szuverenitást, hogy neki nincs felhatalmazása a döntésre, az Országgyűlésnek kell megvitatnia.

Technikailag azt a jelenséget, ami a rezsimet meghátrálásra kényszerítette, likviditáshiánynak hívják: elfogyott az a pénz, amivel az államadósságot finanszírozni lehet. Ennek a problémának a megoldására született az „unortodox gazdaságpolitika.” A terv lényege, mint a legtöbb államok által szőtt tervé: sorozatrablás.

- a Szabad Piac Klubtól.

Ami a gazdasági szabadságharc témáját illeti, eljött a szarkazmus ideje. De a pánikreakció, amely az "IMF" (az idézőjel nemsokára meg lesz magyarázva) karjaiba haja vissza a magyar kormányt, feledteti azt, hogy nagy valószínűséggel ebben a témában is hazudott másfél éven át.

Nem volt itt semmiféle szabadságharc.

Valami történhetett ezalatt a pár nap alatt az IMF-el, amiről a tudjukkiknek a sajtója direkte nem számolt be, hiszen most már nem elnyomnak, hanem készségesek, támogatják a magyar ügyet ezek az ájemefesek, már ha mi ügy vagyunk.