Európai Unió

Ő is ugyanazt nyomja: hogy nem fog fájni és nem lesznek megszorítások, a jóléti állam, köszöni szépen, jól van. Meg hogy ne a Zemberekkel fizettessék meg. Hanem a Piaccal. Csakhogy a piac és az emberek az ugyanaz.

Az egészből hiányzott az átgondolt tudatosság, az, hogy honnan hova kívánunk a források célszerű felhasználásával eljutni. Így lettek díszkővel burkolt főterek és omladozó iskolák, alagutakkal ékes síksági autópályák és árvízvédelmi rendszerek híján rendszeresen elázó országrészek.

A jelenlegi kormány hivatalba lépése óta a költségvetési hiány csökkentése érdekében mindössze tüneti intézkedések születtek, a fő bűnbakként beállított államadósságról pedig még senki nem mondta ki, hogy nem ok, hanem következmény.

Ha még emlékszünk Orbán Viktor múlt péntek-szombati magánszámára, a poénja (nyilván humornak szánta) az volt, hogy az a kérdés, vajon Magyarország csatlakozzon-e az euróövezeti országok pénteken hajnalban született megállapodásához,olyan mélyen érinti a nemzeti szuverenitást, hogy neki nincs felhatalmazása a döntésre, az Országgyűlésnek kell megvitatnia.

A matematika ellen hiába lóbáljuk a szuverenitásunkat, épp ezért felesleges a különutaskodó államok versengése is, hogy kinek mekkora a szuverenitása.

Ki gondolhatta azt, hogy lehet szabadságot és kapitalizmust csinálni úgy, hogy a rakoncátlankodókkal szemben nincs fenyítő eszköz, hogy a piac mesterséges, a szabadság pedig hozomra érvényesül? - teszi fel a kérdést szerzőnk.

Az EU bevallottan politikai vállalkozásként indult, aminek természetesen ára van. Kérdés, hogy ezeket a politikai célokat teljesítette-e.

Nem világos, hogy Papandreu miért akar népszavazást. Állítólag ezzel akarja kivédeni az előrehozott választást, ami ugyanígy a káoszt jelentené. Talán bízik a csodában, hogy a nép észhez tér. De ez contradictio in terminis: a népnek mint olyannak nincs esze.