Egy Robert Slegel nevű huszonhét éves orosz képviselő, a putyinista Nasi ifjúsági mozgalom (teljes nevén, magyarul: A Mieink – Összorosz Társadalmi Szervezet a Szuverén Demokrácia Fejlődésének Előmozdításáért) jeles aktivistája az ügyészséghez fordult, hogy nézzen a Dozsgy (Eső) magántelevízió körmére.
Az ember az, amelyik a válogatott kutatási eredményekből elveket, morált fabrikál, mindig olyat, amilyen egy aktuális magatartásforma vagy még rosszabb: aktuális társafalomfilozófiai elv igazolásához éppen szükséges volt.
Nem hiszem, hogy különösképpen ragoznom kellene, mi köze van ennek a fickónak a szabadsághoz vagy a kapitalizmushoz. Tulajdonképpen elég annyi, hogy Amerikából jött. Jött vissza.
Itt az ideje, hogy ne Krisztusra gondoljunk karácsonykor, tegyük inkább az ünnepet az egoizmust, a józan észt, az evilági létet és a nyereségvágyat bűntelenül dicsőítő szertartássá!
Ezek a rendszerek a Nyugat katonai és gazdasági erejénél is jobban rettegik annak kulturális fölényét. Ha az individualista lázadás, szabadságvágy és tabudöntés "vírusa" behatol a kollektivista falanszterállamba, nincs olyan terápia, ami legyőzi.
Megsértődni emberek tudnak. Mondjuk a véleményszabadság, mint olyan létezésén. Mely szabadságjog azon alapul, hogy attól, hogy valaki egy dolgot szentnek és sérthetetlennek gondol, nekem nem kell annak tartani.
Kevés mű segít annyira megérteni pl. mai "polgári" kormányunk agresszivitását és mélyen szocialisztikus társadalom-mérnökösködését, mint A törvény. A 19 századi téveszmék, 20. századi hazugságok máig itt vannak velünk.
Klasszikus liberális, libertárius, (neo)konzervatív, objektivista nézetek. Minimális állam, joguralom. A magántulajdon szentsége, szabad vállalkozás, verseny, szabad kereskedelem. A racionális önérdek-érvényesítés dicsérete. Kollektivizmus helyett individualizmus, állami bürokrácia helyett egyéni jog és felelősség, altruizmus helyett önkéntes szolidaritás.