Tokfalvi posztjai

A privatizáció jó, ha a kormánynak jut eszébe. Ha pénzt vagy nyereséges céget kell lenyúlni, akkor a magántulajdon eredendően rossz, az eredendő bűn értelmében. Ha veszteséggyártól kell szabadulni, a magántulajdon jó. Egyelőre. Aztán kit izgat, mi lesz két év múlva?

"Jövöre 206 000 embert hívunk vissza a munka világába" - mondotta Orbán Viktor. A kérdés az, hogy kit és honnan. Avagy: erőltetett menetben az éhséglázadás felé.

A New York Timesben olvasható a Reuters rövid és kiegyensúlyozott jelentése (ez most nem dicséret volt, csak ténymegállapítás) a magyar állapotokról.

Vendégposzt következik: feleségem (szakmája szerint onlinemarketing-szakember) élménybeszámolója.

Schmitt Pál és a teljesítmények nélküli ország.

Avagy: Szellem a színfalak mögött.

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága egy gyalázatos be nem avatkozással fejezte be pályafutását, amikor is úgy döntött, hogy nem dönt a magánnyugdíjpénztárak elrablásáról.

Éppen ez a kiváló és művelt szerző ne tudná, hogy ha a mai világban nincsenek is, a történelemben voltak olyan rendszerek - Dél-Európában nem is egy -, amiknek az érdekellentétek tompítása volt a céljuk. Olykor ezek is demokráciának nevezték magukat. És nemzetileg olyan szuverének voltak, hogy csak na.

Ha még emlékszünk Orbán Viktor múlt péntek-szombati magánszámára, a poénja (nyilván humornak szánta) az volt, hogy az a kérdés, vajon Magyarország csatlakozzon-e az euróövezeti országok pénteken hajnalban született megállapodásához,olyan mélyen érinti a nemzeti szuverenitást, hogy neki nincs felhatalmazása a döntésre, az Országgyűlésnek kell megvitatnia.

Előzmény. Vágjunk hát bele.