A kisebb hozzáadott érték irányába mozdulni egyfelől hiba volna, másfelől nem is lehetséges. Egyrészt nincs olyan gazdasági konstelláció, ahol ez megérné, másrészt a magyar munkaerő mentálisan nem volna képes arra, ami mondjuk Kínában egy ilyen üzemben mindennapos.
Mindig az volt az érzésem, hogy a Malév-gépek hajtóműve nem kerozinnal, hanem közvetlenül elégetett közpénzzel üzemel, és ezt mindig el is képzeltem, mert vizuális típus vagyok.
A praktikus tudás megszerzésére az egyetlen módszer, ha az egyetemisták minél hamarabb kerülnek valódi szakmai környezetbe. Minél színvonalasabb környezetbe, annál jobb. Ha valamibe forrást kellene önteni Magyarországon, az az, hogy minél többen szerezhessenek gyakorlatot világszinten vezető helyeken.
Időről időre előjön, hogy Magyarországon lehet Kína európai bázisa, vagy legalábbis egy, a kínai-európai forgalom jelentős részét lebonyolító reptér, és most, hogy bekerült a hírekbe a Hainan Airlines reptérvásárlási szándéka, egyesek megint komoly reményeket kezdenek táplálni. Feleslegesen. Miért?
Mivel a nullánál minden több, hiába lesz itt hiperegyszerű szuperkedvezményes adórendszer, van egy réteg, amely ugyanúgy nem fog fizetni. Hacsak az adóhatóság komoly és átfogó módszerekkel rá nem szorítja őket.
"Magyarország még mindig igen erősen hasonlít Görögországra abban, hogy a szociális kiadások érinthetetlen kedvezményezettje az a középosztály, amelyik éppen lehetne produktív is, csak egyszerűbb neki a transzferekből élni" - állítja szerzőnk a Hírszerzőn megjelent írásában.
Klasszikus liberális, libertárius, (neo)konzervatív, objektivista nézetek. Minimális állam, joguralom. A magántulajdon szentsége, szabad vállalkozás, verseny, szabad kereskedelem. A racionális önérdek-érvényesítés dicsérete. Kollektivizmus helyett individualizmus, állami bürokrácia helyett egyéni jog és felelősség, altruizmus helyett önkéntes szolidaritás.